2011. február 26., szombat

2. fejezet- Szörnyeteg



Nevettem. Sok hónap után először sikerült természetes, csilingelő nevetést kihozni magamból. Jasper a mező szélén, az árnyékban állt, mellette Emmett, és mindketten gyanakvó tekintettel méregettek. Próbáltam ügyet sem vetni rájuk, tüntetőleg elfordultam.
A napfénnyel foglalkoztam.
„Ezek szerint két lábon járó diszkógömbök vagyunk” mondtam egyszer Diego-nak, és most is ez jutott eszembe. Testem ezerfelé szórta a fényt, miközben körbefutottam a tisztást, szaltót ugrottam két fa lombja között, végül mosollyal az arcomon landoltam a földön. Kinyújtottam a kezemet, forgattam, élveztem, hogy a környezetemben minden kétszer olyan világos, mint általában.
Időnként felpillantottam a napra is, és próbáltam minden hálámat átadni az égitestnek.
Talán ez volt az egyetlen dolog, ami magában hordozta a boldogságot, amit Diego-tól kaptam.
- Hé, Piroska, vadászni is kéne!- hallottam magam mögül Emmett hangját, és a boldogságbuborék azonnal lejjebb eresztett. A gúnynevem az első náluk töltött napok alatt ragadt rám, amikor Emmett-nek elég sok dolga akadt velem, főleg, hogy egyfolytában szökni próbáltam.  Vérvörösen izzó szemeim nem megszokottak voltak a Cullen házban, így a legerősebb fivér megragadta az alkalmat, hogy a legtalálóbb gúnynevet rám ragassza.
- Akkor menj vadászni!- válaszoltam, és próbáltam kárörvendve vigyorogni. Azt hiszem, sikerült, mert másodpercek alatt előttem termett, dühében kivillanó fogsora majdnem súrolta a homlokomat.
Ez volt az egyetlen fegyverem, ami ellen semmit nem tudtak tenni. A Volturi néhány tagja-, miután Jasper-ék elengedték őket, s miután én már tisztes távolságba kerültem tőlük-, ígéretet tett velem kapcsolatban.
*
„Aro nem fog örülni, ha megtudja, hogy Carlisle és fiai beleavatkoznak a törvényeinkbe”villantott egy angyali mosolyt Jane Jasper-re, miután a pillanatnyi meglepetés végleg eltűnt az arcáról. Pár pillanatig nézte, ahogy a fiú teste vonaglik a földön, aztán továbbfordította tekintetét Emmet-re, Edward-ra, és végül Carlisle-ra.
„Bree-nek különös képessége van, ami Aro számára is fontos lehet”szólalt meg Edward, miután felállt a földről, és ő is elmosolyodott, mikor meglátta Jane arcán a döbbenetet.
„Tudhatnám, hogy mi az?”kérdezte kislányos hangján Jane, vörös íriszei szikráztak a dühtől.
„Nem hinném, hogy Aro-n kívül bárkire is tartozna”szólalt meg ezúttal Carlisle, és összeszorított foggal tűrte, ahogy az apró, vöröses ajkak újabb gyilkos mosolyra húzódtak.
„Rendben van, Carlisle - bólintott Jane – A Volturi megbecsüli a barátokat, és a döntéseiket. Fél év múlva Bree Tanner-nek Volterrában kell lennie, s ha Aro nem találja elég különlegesnek, úgy fogja végezni, ahogy most is kellett volna. Ugyanígy jár a családod is, ha Bree folytatja azt a felelőtlen életmódot, amit eddig, vagy ha ellenáll Aro akaratának. Márpedig Aro kíváncsi lesz rá… Fél év múlva találkozunk”
*
Sem Jasper, sem Emmett nem tehetett kárt bennem, hisz azzal a Volturit haragították volna magukra, ezzel a családjuk életét kockáztatva… Hálásnak kellett volna lennem. És néha, amikor egészen megfeledkeztem Diego-ról, és éppen nem voltam szomjas, próbáltam mindent megtenni, hogy nekik is, és nekem is könnyebb dolgunk legyen.
Össze voltunk láncolva. Nekik vigyázniuk kellett, hogy ne tegyek semmi meggondolatlanságot, mert az mindannyiunk végét jelentette volna. Ugyanakkor én sem mertem ellenállni nekik, hiszen akkor esélyem se lett volna rábukkanni Fred-re. Az első két hónap után elterveztem, hogy ha törik, ha szakad, megkeresem, megpróbálom tudatni vele, hogy életben vagyok. Az a része, hogy a Volturi mit szól majd az eltűnésemhez, nem érdekelt.
„Veszélybe sodrod Carlisle-t”szólalt meg egy kis hang a fejemben, mire lesütöttem a szemeimet. Igaza volt. Talán Carlisle és felesége állt hozzám legközelebb a Cullenek közül, úgy bántak velem, mint ahogyan azt az előző életemben a valódi szüleim sose tették volna.
Őket valóban szerettem. „Ott van Alice is!”kiáltott rám dühösen a hangocska, és még inkább elszégyelltem magam. „És nekik köszönheted, hogy élsz. Jasper vezette félre Jane-t. Emmett lefogta, Edward hazudott helyetted. Rosalie pedig Alice-szel és Esme-vel melletted futott, mikor elmenekültél a mezőről.”
Igaza volt, nem hagyhattam cserben őket. Aztán hirtelen hangos kiabálásra lettem figyelmes, és azonnal félretettem a hirtelen támadt gondjaimat.
- Bree!- ordította Emmett magánkívül. Hátrafordultam, nem értettem, hogy mi a baja, hiszen nem tettem semmi olyat, amit ne szabadott volna. A nagy gondolkozás közepette nem vettem észre, hogy nagyobb sebességgel futok, mint kéne, de azért ez még nem bűn… Meglepődtem, amikor láttam, hogy Emmett már egy ideje lemaradt mögülem, és megtorpantam, hogy utánanézzek, mi történt.
Aztán minden olyan gyorsan történt. Felüvöltöttem fájdalmamban, amikor éreztem, hogy a karom hangos reccsenéssel szakad el a testemtől, de azért futni kezdtem visszafelé, a lehető leggyorsabban, és érzékeltem, hogy a lény, amely leszakította a karomat, utánam ered. Emmett hangja egyre közeledett, ahogy futottam, és üvöltözéséből kivettem, hogy gyorsabb tempóra bíztat. Felbuktam, amikor a mögöttem csörtető szörnyeteg újra belém kapott, de nem mertem megállni, vagy hátrafordulni, egy ügyes bukfenccel talpra ugrottam, és tovább haladtam Emmett felé. Mikor elfutottam mellette, hallottam, hogy a csörtetés mögöttem lassan elhalkul, de a szörnyeteg folyamatos morgása és vonyítása nem szűnt meg.
- Megállhatsz, Bree!- hallottam Jasper hangját, és a másodperc töredékrésze alatt megtorpantam, hogy szembeforduljak a területtel, ahol a vadállatot sejtettem.
- Mi a… fene volt… ez?- ziháltam, miközben szememmel dühösen pásztáztam az erdőt. Valami marta az orromat, amitől minden étvágyam elment.
- Arra a területre nekünk nem szabad betennünk a lábunkat- vonta meg a vállát Emmett, bár előtte tétova pillantásokat váltott Jasper-rel.
- Miért nem? Ha nem mondjátok el, lehet, hogy legközelebb is megtörténik, és akkor…- nem fejeztem be a mondatot.
Emmett csóválta a fejét, és közelebb jött, a karom helyét vizsgálgatta. Idáig nem törődtem vele, de megéreztem, hogy milyen pokolian éget, és újra felüvöltöttem, mikor Emmett hozzányúlt.
- Nyugi, már jön is- mutatott az erdő felé, és elborzadtam, amikor megláttam az életre kelt végtagot, amely egész nagy sebességgel közeledett felém.
- Menjünk haza, Carlisle segít!- szólalt meg Jasper, de az ő arca sem maradt nyugodt, és ez egy picit jól esett- aggódott értem.
- Hé, enni is kéne, farkaséhes vagyok, Jazz!- morogta Emmett, furcsa hangsúlyt helyezve a „farkas” szóra, de nem mozdult.
- Mi van ott?- mutattam újból az erdő azon része felé, ahol elvesztettem a karomat.
- Majd később, Bree…- kezdte Jasper, de hirtelen elhallgatott, mert a fák közül hosszú, elnyújtott vonítás hangzott fel, és nekem bevillant a mező képe, ahol csukott szemmel ültem, arra várva, hogy valaki döntsön a sorsomról.
Akkor, ott, ugyanezt a vonítást hallottam, s akkor is ugyanígy társult hozzá a hatalmas szív dobogása, amit a hirtelen beállt csöndben tisztán ki lehetett venni. Világossá vált számomra, hogy a Cullen család nem minden segítség nélkül győzte le Riley seregét-, mert magamat nem soroltam közéjük-, és hitetlenkedve néztem Jasper éhségtől elsötétült szemébe.



Köszönet

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Ancsinak, aki a http://www.breetannerhun.blogspot.com/ blog sikeres vezetője, és aki nélkül nem lennénk már két nap után 200-an :) És köszönöm Nektek is, hogy ekkora az érdeklődés! Nagyon jól esik, én is igyekszem a legjobbat kihozni magamból... Remélem tetszik az új fejezet, és bármilyen véleményt szívesen fogadok!

5 megjegyzés:

  1. :) Csak így tovább. Imádom. Bár még csak 2 fejezetnél tartunk, de már több izgalmat csempésztél a történetbe, mint ami az én fejemben élt.

    Viszont. Azért 200-an nem vagyunk, az a kis számláló csak azt jelzi, hányszor töltötték le az oldaladat és nem azt, hogy hányan :)
    Amúgy pedig nincs mit. :))

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Bocsi,hogy nem jöttem elöbb de rettenetesen lefoglalt az egyetem.Emellett meg már vagy két napja probálok hozzászolást hagyni de nem sikerült a netem miatt.Nagyon szarul ment.
    Afejezettel kapcsolatban csak annyit,hogy elég brutális volt mikor leszakitották Bree karját,a fájdalomról nem is beszélve.
    Jah és még valami ami egy picit meglepett,mikor Bree karja csak ugy viszasétál.Ez kemény volt ;)
    Kiváncsian várom a többit és ha van kedved még gyre néha vissza az oldalamra,ha minden jól megy ma uj fejezetett rakok fel

    Puszi Berny

    VálaszTörlés
  3. Szia Berny :)
    Semmi baj, bármikor jössz, én nagyon örülök, és semmiképp sem kötelező... :) Remélem nem hagyott olyan mély benyomást a brutális rész (az Eclipse-ből vettem, amikor a tábortűznél Billy és Öreg Quil mesél a legendákról) :)
    Én is megyek, és benézek hozzád, és máskor is írj véleményt, akkor tudom, mi tetszik Nektek!
    Puszi,
    Becca

    VálaszTörlés
  4. Becca! Engem az érdekelne, érik-e már a folytatás? Nagyon olvasnám már :))

    VálaszTörlés
  5. Ancsi, örülök, hogy ennyire várod az új fejezetet... :) A héten sajnos rengeteget kellett tanulnom, de most volt időm, és már fel is tettem. Egy picit rövidebb lett, de azért remélem tetszik :)

    VálaszTörlés